Nos, ezt is megéltük.
Voltak történések e fél év alatt. Nagy, megható romantikázások, álmodozások, tervek, ilyesmi. De voltak azért veszekedések, viták is. Ajtócsapkodások és hasonlók. Szerintem viszont ez szükséges dolog, főleg a mi esetünkben, mivel valójában mindketten határozott elképzeléseink vannak szinte mindenről, s olykor elkerülhetetlen, hogy ezek kisebb-nagyobb mértékben ne térjenek el egymástól. Ilyen esetekben jönnek ugye az érvek és ellenérvek, a vita, majd a kompromisszum, s végül a megoldás.
Amit magamon tapasztaltam e fél év alatt - amit nem is gondoltam volna - hogy teljesen meg tud őrjíteni, ha köztünk távolság keletkezik. Ez azt bizonyítja, hogy része lettél a lényemnek, kedves Babám, nélküled nem vagyok teljes (talán soha nem is voltam az).
Be kell vallanom, nagyon szeretlek és Veled képzelem el a jövőt. A mi jövőnket. Odáig még hosszú az út, de tudom, hogy meg tudjuk csinálni, végigtudunk menni az úton, kéz a kézben, mert a szerelem és a szeretet mindent legyőz.
Sajnos úgy alakult, hogy ezt a mai napot úgy töltjük, hogy akkora köztünk a távolság, mint a kezdetekkor. De csak fizikailag. Mert tudom és érzem, hogy mindig itt vagy velem. Bent, a szívem mélyén.
Végül, de nem utolsósorban köszönetet szeretnék mondani Neked, kedves Réka mindazért a jóért, amit értem tettél. Hálás vagyok az erőfeszítéseidért, a lelki támogatásaidért, és azért, hogy mindig mellettem vagy. Nagyon szeretlek! <3
A végén pedig szeretnék ideilleszteni egy idézetet, ami úgy érzem, nagymértékben igaz ránk:
" Szükségem van rád... nem a szépségedért. Nem a
mosolyodért, a nevetésedért. Nem a jókedvedért,
az érintésedért. Nem azért, mert csodálatos veled a
találkozás. Nem a tópartért, nem a templomért,
nem az ölelésért. Nem a közelségért. Nem csak
ezért. Hanem a rossz kedvedért, az
aggodalmaidért, a fájdalmaidért. A fáradtan is szép
arcodért. A szúrásodért, a kemény szavakért, a
távolságért. Mindenért. Mindenért, ami te vagy."
Boldog hónapfordulót kívánok Neked Babám! :-) Nagyon szeretlek! :-* <3
