Nem, nem paprikás krumplit főztem... Az életemben olyan nagy fordulatok vannak, amik boldogsággal töltenek el, és szívem szerint körbeölelném a világot... De ennek még nincs itt az ideje!
Olyan várakozások várnak még rám, mint, amikor apròsütit süt az ember, és mikor megsült mindig megvámolja, ahelyett, hogy szépen feldíszítené, feltálalná és megadná a módját az ünnepnek... Én ezt most tanulom, szerencsére nagyon jó tanárt kaptam hozzá, aki kellő szabályozottságot csempészett az életembe, tehát jó eséllyel fogok nem habzsolva ünnepelni.
Ünnepelni azt, hogy hálás vagyok Istennek minden piciny és nagy jóért és rosszért, amit kaptam és kapni fogok. :) Elkészítem magam az ünnepre, én leszek az a bizonyos aprósüti, amelyet szépen feldíszitek és feltálalok az életnek. Remélem, örülni fog nekem!! :))
Ami addig rámvár, az egy adag szenvedés, kétely, öröm és súlyos döntések, de fogják a kezem fentről és innen lentről is, úgyhogy nem félek :)
Várok, mert várni jó! Haditervet készíteni, kikísérletezni a legjobbat és megpróbálni minden tervet, mert egyszercsak úgy lesz, ahogy mindenkinek jó :) És, ha sínen leszek, segítek másoknak is sínre kerülni, ünnepélyesen megfogadom :) Meg kell ásni jól a fundamentumot, hogy stabil legyen a ház! :)
Ja, a legnagyobb motorom, hogy szeretek szeretniii és ez nem kicsi energiát ad, és, ha kapom se utasítom vissza... Ebben vagyok talán követhető :)
Jelentem, a baba jár! Lehet örülni :)
Még sem lett hosszú, ezért gábori fordulattal élek, iderakok egy idézetet Simone Weiltől. Teszem azt úgy, hogy teljesen lemondtam arról, amit most megkaptam...
" Elszakítani vágyakozásunkat minden jótól és várni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen várakozás beteljesül."
