Háziőrizetbe került a szívem, 72 órára. Míg a japán nép érdekeit szolgálom, nincs kit szeretni. Na de ha letelik a 'börtön', kiszabadul és szeretni fog nagyon. A napfényt, a felhőket, a mindent, a semmit, a valamit... Nem is szeretni nehéz igazán, hanem szeretve lenni. Ugyanis a szeretet nem csak úgy van, azt ki kell érdemelni. Tettekkel, szavakkal, vagy csupán egyszerű létezéssel. És mi van, ha csalódást okozunk? Ha kiderül, hogy nem érdemeljük meg, hogy szeressenek? Ha lebukunk, és mindenki rájön: nem érdemled meg, hogy szeressenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése