A semmiből a végtelenbe...

A 40perces sétáim a suliig nagyon jók arra, hogy gondolkodjam... Sokat... Ma nem volt kísérőm, úgyhogy késtem is... A poén a sztoriban, hogy be se kellett volna mennem :D Így az úton keletkezett agyszüleményemet papírra is vetettem. Inspirációm volt némi Barsi Balázs atya heti elmélkedése, "Én vagyok az Alfa és Omega, a kezdet és vég.", azaz a Biblia, és utoljára, de nem utolsósorban Gábor levele hozzám, amelyet kicsit korábban lehet olvasni a blogban.
 

Némi magyarázat Frankenstefi rajzához:

1. ábra

Adott egy férfiú és egy hölgyemény, nem tudnak egymásról. Istenke vezetgeti őket, kit kit a maga útján, sokszor egy-egy vargabetűt belecsempészve az életükbe. A nemes egyszerűség kedvéért, ám a személyiségi jogokat szem előtt tartva, a srácot jelöljük G-vel, a lányt R-rel.

2. ábra 

G észreveszi, hogy R a világon van. R is észreveszi, hogy Úristen! Valaki leklónozta az értékrendjét, és még vicces és lelke is nagyon szép van. G romantikus udvarlásba kezd, különlegesnek írja le a lányt, és folyton kérdezgeti, hogy hol volt idáig? Lány szereplőnk hasonlóakat gondol. Rájön, hogy "A SZÁLLÍTMÁNY MEGÉRKEZETT". R szerelmes lesz G-be, G meg R-be (és megalapítják a RichterGedeon-t ☺), áment mondanak, és elkezdenek együtt tipegni az életben, halálosan komolyan... :) Isten hatalmas pacsit nyom mindkettejük tenyerébe! :) A lelküket több km-nyi, átlagosan 300km-nyi acéllánccal összeköti. Széles vigyorral(tudom, hogy széles vigyorral tekintesz rájuk :)) közli, hogy, ha bekattantok, akkor is összetartoztok. Kihívás elfogadva, megoldják. ;)

3. ábra

Frankenstefit a harmadik ábra leginkább GR első találkozására emlékezteti. Ugyanis sosem volt még olyan, hogy valakivel úgy aludt volna R, hogy minden végtagja egy másik ember, azaz G végtagjai által lett volna körülölelve, a homlokuk is koccolt... Mi ez, ha nem perfekt kocc-szerelem?! :)  De ne térjünk el az ábránk magyarázásától. Szóval, a harmadik ábrán azt figyelhetjük meg jól, hogy G és R rájött, hogy négylábon sokkal jobb élni, mint kettőn és külön. Ez az ALFA-állapot, a kezdeti és kiinduló pontja közösen épített életüknek. Időközben rájöttek, hogy miben erősek és miben gyengék és miben szorulnak egymás támogatására. G a létbiztonság bronzemlékműve, lelki társnak is kiváló, ha megerőlteti magát. R lelki támasz és érzelmi biztospont, létbiztonságot élelmezésvezetői pozícióban képes fenntartani. Felismerték, hogy egymásnak gyengék és erőtlenek, de együtt-összefogva példát tudnak mutatni a világnak kitartásból és szerelemből, gyengédségből, egymás megbecsüléséből, együttműködésből, türelemből, összefogásból, mindent megbeszélő kommunikációból ;) Ha az egyik elesik, akkor a másik felsegíti. Belső működési mechanizmusuk kiforrott, hála a rengeteg lelki pillanatnak, amelyeket fényképek tömegei bizonyítanak és az emlékek a mosolyokról, amit egymásnak okoztak. G és R rá meri bízni magát a másikra. Virágoznak és boldogok a másikban.

4.ábra

A végtelenség esküje. Az OMEGA-állapot, azaz a végtelenbe és még tovább. A teljesség pecsétje kerül G és R életére. Isten 300km-es acéllánca nemcsak összeköti őket, hanem jól össze is tekeri őket. Örök vigyázó tekintete és a széles vigyora kíséri őket az útjukon. A boldogságuk beteljesedett. A szerelmük örök, még a síron túl is tartani fog.

A képregényábra folytatódni fog majd, éppenpontakkor...

Isten és angyalai kísérjék őket közös életükön és a jószerencse, a béke és a szerelem hajója! Ámen.

Érett körteszilvabarack-gondolatok

Nagyon régóta érik bennem ez a bejegyzés. Főként, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Mondtad tegnap, hogy kifelé is írok. Ma nem. Ez csak a Tied. Jobban megfogalmazva a Mienk lesz.

Rövid előzetes: fájni fog, még jobban fájni fog, abszolút happy end.

Azt tanultam pszichológiából, hogyha valakit lesújtasz, emeld is fel! A szakadékban ragadni, és otthagyni valakit, akit beletaszítottál, hát nem ildomos, fáj neki hosszan és nagyon. Most olyan bejegyzést olvashatsz, amiben a Te módszered használom, amiket Tőled kaptam dolgokat, ahogy szokás mondani: hideget és meleget, azokra reflektálok E/1.-ben. Ja, igen, azt nem mondtam, hogy nekem fog fájni. JA ÉS EZT A FB-os és TELEFONOS Gábornak írom, mert az élőadásos Gábor majdnem tökéletesen ellentéte, megkockáztatom 85%-ban más, mint online Gábor...

Ami a legjobban fáj, az, hogy kishitű vagy. Fáj, az, hogy bizonygatnom kell, hogy nagyszerű ember és társ vagy, akinél nem kell jobb. Akkora kereszt, hogy néha össze is roskadok alatta.

Fáj az, hogy nem hallgatsz meg és nem érdeklődsz irántam vagy a környezetem iránt. Az összes fontosabb munkatársadról tudok, de Te még soha nem kérdezted meg, hogy a francba is, hogy telt a napod.

Fáj az, hogy nem tiszteled az időmet. Nekem is egyre kevesebb van, mint Neked. Hányszor megfogadtam, hogy, ha eltűnsz szó nélkül vagy egyetlen vakkantás nélkül, hogy ,,maradj! 20perc és jövök", kinyomom a netet és kezdj a helyzettel, amit akarsz. Aztán elvetettem, mert gyerekes megoldás. Eredménye meg, hogy megerősítést nyertél, hogy bármit és bármikor megtehetsz velem. Duna-part óta, amikor mondtad, hogy tegyem meg ezeket, hogy közbe megszívatlak és, hogy rádöbbenj a hibáidra, nem az én stílusom. Ha ebből értesz, ám ezentúl legyen...

Fáj, az, hogy őrzöd az összes kretén, idióta csaj sebeit a lelkeden. Én iszom a levét. És kijelenthetem: nem finom. Kb. mint a múltkori pacalod... Nem vagyok Ők. Nem is leszek, nem veszem fel a boxkesztyűt, inkább tűrök és fájjon. Én becsüllek. Bővebb kifejtés a happy endes részben.

Fáj az, hogy, ha megjelenek egy problémával, akkor azon sofort átfordítod Magadra. A rossebb vigye el, hogy nem használod azt a gyönyörű lelkiséged, hogy támogass néha vagy csak megvigasztalj. Valamelyik buszmegállóban ezt is kipakoltad.

Fáj, az is, hogy igazából csak Te körülötted forgunk. A tegnapi 4perc, hogy éreztem, hogy én is benne vagyok ebben az egészben(a bejegyzéseidben általában csak Magadról írsz... Te és hogy és mit csinálsz vagy történik Veled...) Helló, én is ebben a kapcsolatban vagyok!!! :D

Fáj az is, hogy rámzúdítod a gondokat(amiért azt hiszem, nem én vagyok a felelős). Velem nem lehet az örömöket megosztani?! Box-zsáknak érzem magam. Amikor tegnap este is, a 29.átgondolás után mertelek megkérdezni, hogy ugyan elkísérsz-e. Mert tudom, hogy a közvetlenség nem a Te műfajod(tiszteletben tartom), de előfordulhat, hogy kérdést kapsz vagy csak kíváncsiskodnak Felőled.. A végén még én voltam a főgonosz, hogy kértem Tőled valamit. Félek Tőled kérni, ez az őszinte igazság. Időt is és támogatást is. Ilyenkor ellöksz. És MINDIG kérek, ennyiszer pofont is adhatnék magamnak.

Óh és a csúcs, majdnem kimaradt... Hogy elgondolkozol a rosszakaróinkon... Akik ott vannak nap mint nap Veled, én meg tehetetlenül hallgatom a gonoszságaikat. Kb. olyan fíling, mint távoli asztal kapcsolattal winchestert cserélni egy asztali gépben... XD A winchester ott, a szerelő meg tök máshol.

És itt shift...

Szeretlek, mert szeretlek. Ha megzöldülsz, akkor is. Fel kellett építenem egy falat, ami addig fog állni, amíg nem lesz azonos mederben az életünk. Ezt én hamarább akarnám, Te nem. A falnak annyi a szerepe van, hogy csökkentse a bevitt ütéseid és az érzéketlen figyelmetlenséged. Hogy kibírjam ADDIG A PILLANATIG, ami szerinted tökéletes lesz közös életet kezdeni. Utána nem lesz falam.

Sok ideig tartott, amire a dühkitöréseidet megtanultam kezelni, sajnálom, hogy ezt a motívumodat nem előbb ismertem fel és így már nem a rózsaszín szerelmet élem, pedig tényleg csak egy hónapos a kapcsolatunk...

EBBEN A PILLANATBAN KÉRLEK MEG, HOGY ÚGY OLVASD EL EZT A BEJEGYZÉST, HOGY NEM UGRÁLSZ VISSZA AZ EGODHOZ ÁLLANDÓAN! KÖSZI :) JA ÉS LESZÖGEZEM ÚJRA, EZ ONLINE GÁBORNAK SZÓL!

Amiből én táplálkozom, azok az együttöltött pillanataink. Ritkulnak, durván. Legjobb mérőmutató, hogy, amíg egy hónapja 6szor töltöttem/nap a tabot, ma már max 2szer. A kedves szavaink is kevesebbek. Emlékszel, mennyit áradoztunk egymásról?

Szervízre szorulunk. Egymást kéne szervízelni. Nem hisztivel, hanem szeretgetéssel. Óh a gyönyörű szemek, amikben látom a lelked... Júj, olvadááás *-* Vagy a karok, amik Magadhoz szorítanak.., A mellkasod, amire fekve hallom a szíved, a mosolyod... Ember, egy csoda vagy!!! Az én életem csodája, én is annak érzem magam Melletted. Olyan kopptökéletesnek vélem a kapcsolatunk, ha megy a szekér :) Ami rajtunk múlik, meg a belefektetett dolgokon. Folyt. köv. élőben ;)

SZERETLEK KISS GÁBOR, aka. ÉLETEM :)))

Levelecske

Kedves, drága Szerelmem!

(Üzenet majdani feleségemnek)

Hogyan is kezdhetném ezt a bejegyzést? Úgy, hogy elmondom, mennyire szeretlek. Tehát akkor elmondom/leírom: Nagyon Szeretlek Téged!

Igazából soha nem hoztam életemben elhamarkodott döntéseket, és hiába vagyok fülig szerelmes Beléd, elhamarkodottan ezúttal sem fogok dönteni. Döntésem ezáltal lesz végleges és megkérdőjelezhetetlen. Szeretjük egymást és boldogok leszünk; ez el van döntve.

Mi  kell a boldog élethez? Egyértelmű, hogy nem párkapcsolat, nem élettársi viszony, meg efféle dolgok, hanem házasság. Nagybetűs, megkérdőjelezhetetlen, sírig tartó HÁZASSÁG. Ez a fogalom hatalmas mennyiségű dolgot tartalmaz, és ezek azok a dolgok, amiket együtt kell beletennünk ebbe a nagy egészbe. Közösen kell eldöntenünk, hogy mik lesznek az álmaink, és azokat hogyan képzeljük el megvalósítani. Ezután pedig együtt küzdünk, elérjük az álmainkat és boldogok leszünk.

Hogy-hogy pont mi? Hogy lehet az, hogy így egymásra találtunk, főleg ekkora távolságból? Igazából nem tudom. Emlékszek minden momentumra, de mégsem látom így visszanézve, hogy hogy sikerült így. Mármint olyan érzésem van, hogy nem is mi választottuk ki egymást, hanem ki lettünk választva egymásnak. Bárhogy is küzdenénk egymás, vagy a szerelmünk ellen, nem sikerülne ellenkeznünk. Hiszem, hogy egymásnak lettünk teremtve és úgy érzem, csak Veled lehetek boldog, mert csak melletted tudok kiteljesedni.

Helytállni más téren, nem csak a szerelemben. Szerintem ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, bármennyire is rossz ez a világ, amelyben élünk, bármennyire is elítéljük és visszataszít minket, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mivel benne élünk. Be kell valamilyen szinten állnunk a sorba, szabadidőnk egy nagy részét munkával kell töltenünk. Egyértelmű, hogy ez az idő az ember családjával töltött idejéből vesz el, ezért kell affelé hajlani, hogy minél minőségibb időt töltsünk el azzal, akit szeretünk. Ígérem, hogy ezután megpróbálok minél több időt tölteni Veled, mert szükségünk van egymásra.

Vallomás: Szeretlek! Ez az egy szó, amit ide leírtam, szerintem mindent elmond, bár tudom, hogy szereted, ha bővebben kifejtem az ilyesmi egyszavas mondataimat. Hogy mit jelent a szeretlek szó az én számból? Azt, hogy Veled akarok élni, melletted lenni jóban és rosszban, óvni, vigasztalni, felvidítani, megnevettetni, boldoggá tenni. Mindig a jót és a szépet látni, és láttatni. Letörölni a könnyeid, és mosolyra fakasztani a szád. Együtt megélni az életet, és kiteljesedni benne, hogy a végén majd elmondhassuk: jól csináltuk, szép volt, boldogok voltunk és megérte élni.

Van egy vers, ami most bevillant  hirtelen a gondolataim közé, le is írom ide:

- Petőfi Sándor -

FA LESZEK, HA...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
egyesüljünk) én elkárhozom.

Ui.: Nem tudom, lehet hogy kicsit zavaros összevisszaság van a bekezdésekben, de csak írtam, ami jött, amit igazán őszintén érzek irántad... Szeretlek Réka!