2014. szeptember 4., csütörtök

Levelecske

Kedves, drága Szerelmem!

(Üzenet majdani feleségemnek)


Hogyan is kezdhetném ezt a bejegyzést? Úgy, hogy elmondom, mennyire szeretlek. Tehát akkor elmondom/leírom: Nagyon Szeretlek Téged!

Igazából soha nem hoztam életemben elhamarkodott döntéseket, és hiába vagyok fülig szerelmes Beléd, elhamarkodottan ezúttal sem fogok dönteni. Döntésem ezáltal lesz végleges és megkérdőjelezhetetlen. Szeretjük egymást és boldogok leszünk; ez el van döntve.

Mi  kell a boldog élethez? Egyértelmű, hogy nem párkapcsolat, nem élettársi viszony, meg efféle dolgok, hanem házasság. Nagybetűs, megkérdőjelezhetetlen, sírig tartó HÁZASSÁG. Ez a fogalom hatalmas mennyiségű dolgot tartalmaz, és ezek azok a dolgok, amiket együtt kell beletennünk ebbe a nagy egészbe. Közösen kell eldöntenünk, hogy mik lesznek az álmaink, és azokat hogyan képzeljük el megvalósítani. Ezután pedig együtt küzdünk, elérjük az álmainkat és boldogok leszünk.

Hogy-hogy pont mi? Hogy lehet az, hogy így egymásra találtunk, főleg ekkora távolságból? Igazából nem tudom. Emlékszek minden momentumra, de mégsem látom így visszanézve, hogy hogy sikerült így. Mármint olyan érzésem van, hogy nem is mi választottuk ki egymást, hanem ki lettünk választva egymásnak. Bárhogy is küzdenénk egymás, vagy a szerelmünk ellen, nem sikerülne ellenkeznünk. Hiszem, hogy egymásnak lettünk teremtve és úgy érzem, csak Veled lehetek boldog, mert csak melletted tudok kiteljesedni.

Helytállni más téren, nem csak a szerelemben. Szerintem ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, bármennyire is rossz ez a világ, amelyben élünk, bármennyire is elítéljük és visszataszít minket, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mivel benne élünk. Be kell valamilyen szinten állnunk a sorba, szabadidőnk egy nagy részét munkával kell töltenünk. Egyértelmű, hogy ez az idő az ember családjával töltött idejéből vesz el, ezért kell affelé hajlani, hogy minél minőségibb időt töltsünk el azzal, akit szeretünk. Ígérem, hogy ezután megpróbálok minél több időt tölteni Veled, mert szükségünk van egymásra.

Vallomás: Szeretlek! Ez az egy szó, amit ide leírtam, szerintem mindent elmond, bár tudom, hogy szereted, ha bővebben kifejtem az ilyesmi egyszavas mondataimat. Hogy mit jelent a szeretlek szó az én számból? Azt, hogy Veled akarok élni, melletted lenni jóban és rosszban, óvni, vigasztalni, felvidítani, megnevettetni, boldoggá tenni. Mindig a jót és a szépet látni, és láttatni. Letörölni a könnyeid, és mosolyra fakasztani a szád. Együtt megélni az életet, és kiteljesedni benne, hogy a végén majd elmondhassuk: jól csináltuk, szép volt, boldogok voltunk és megérte élni.

Van egy vers, ami most bevillant  hirtelen a gondolataim közé, le is írom ide:

- Petőfi Sándor -

FA LESZEK, HA...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
egyesüljünk) én elkárhozom.

Ui.: Nem tudom, lehet hogy kicsit zavaros összevisszaság van a bekezdésekben, de csak írtam, ami jött, amit igazán őszintén érzek irántad... Szeretlek Réka!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése