Kb. 7.-es lehettem, és a 1848as szabadságharcról tanultunk, be kellett nyalni a vertanúkat... Na, ekkor szerettem bele az Aurél névbe... Erős, és fenséges névnek tartottam, ami igazán illik egy kislegényhez. Pár évvel később szembejött velem az Ágoston név, ami viszont lágy és kedves hangsúllyal bír a fülemnek. Aztán így született meg az ötletem, hogy az első fiam Aurél Ágoston lesz a keresztségben.(ha így lesz, akkor itt található az írásos magyarázat :D)
Megint eltelt pár év és jött a Fősuli, a filozófiatörténet tudománya... Elibém került Szent Ágoston élete, aki pogány nevén na hogy hívtak?? Ne nevess ki... Aurelius Augustinus-nak, azaz Aurél Ágostonnak(pici fiam, ne hari előre se!) Ahogy hallottam és olvastam róla, mintha tényleg Lélektükröm lenne: ott lélegzett mellette a kereszténység édesanyja képében(ld.: Szent Mónika), és Ő tojt rá, be volt kattanva és össze-visszapartizott meg bújálkodott pár római cicababával. Utóbbi vajmi kevéssé húzható rám, de nem kellett félteni engem se... Aztán bekattant és megpattant Rómába. Az anyja hülyének is nézte, vissza akarta tartani, könyörgött Istennek, hogy ne engedje ezt, ám ciki vagy nem(XD) Isten másképp gondolta... Ágoston elutazott. Jól felrúgott minden stabil cuccot(párhuzam:Debrecen) jól magára maradt az ismeretlenben, aztán persze hallott valakit, aki messzeföldön híres volt, Szent Ambrust(ph: Arany Barbi és Püski Dani refilelkészek, Hála Értetek a Mennybélinek!) akinél kicsit összeszedte magát,(Istentisztelet debi refimódra) és elkezdte tanulni a keresztény mesterséget, mert az király! Szent Mónika azon kérése, hogy vad duhaj, idióta, szeleburdi, tökéletlen gyerkőce keresztény tesó legyen, ily' módon teljesült és megbékélve múltjával és a jelenbevetett és jövőjére ható hitével agyonpajzsozva elmélyült a vallásban, és becsücsült a verdájába, hogy önhódító útjára induljon a lelkében...(Réka csak stabilan ült a szobájában kettesben Istennel, de jól megvoltak)
Persze, értelem és hit(fides et ratio!) jó kis kocsmai ivócimborák, meg pajtik, szóval, a filozófia és teológia mesterségébe ásta bele magát(filo oké, de inkább pasztorálteológia, speciálisan) és nagyon faja egy szent lett belőle. Sokat olvastam Tőle, bár az utóbbi időben elhanyagoltam, de itt az ideje megint elrettentenem magam az összes negatívumomtól.... Ágoston, ideslelkim, kissé lánckesztyűbe, de újra kell magamat szembesítenem Veled, mert, ha így folytatom, akkor ebből gáz lesz... Szent Mónika és Szűz Mária könyörögjetek érettem! Köszönöm, ámen!
Megint eltelt pár év és jött a Fősuli, a filozófiatörténet tudománya... Elibém került Szent Ágoston élete, aki pogány nevén na hogy hívtak?? Ne nevess ki... Aurelius Augustinus-nak, azaz Aurél Ágostonnak(pici fiam, ne hari előre se!) Ahogy hallottam és olvastam róla, mintha tényleg Lélektükröm lenne: ott lélegzett mellette a kereszténység édesanyja képében(ld.: Szent Mónika), és Ő tojt rá, be volt kattanva és össze-visszapartizott meg bújálkodott pár római cicababával. Utóbbi vajmi kevéssé húzható rám, de nem kellett félteni engem se... Aztán bekattant és megpattant Rómába. Az anyja hülyének is nézte, vissza akarta tartani, könyörgött Istennek, hogy ne engedje ezt, ám ciki vagy nem(XD) Isten másképp gondolta... Ágoston elutazott. Jól felrúgott minden stabil cuccot(párhuzam:Debrecen) jól magára maradt az ismeretlenben, aztán persze hallott valakit, aki messzeföldön híres volt, Szent Ambrust(ph: Arany Barbi és Püski Dani refilelkészek, Hála Értetek a Mennybélinek!) akinél kicsit összeszedte magát,(Istentisztelet debi refimódra) és elkezdte tanulni a keresztény mesterséget, mert az király! Szent Mónika azon kérése, hogy vad duhaj, idióta, szeleburdi, tökéletlen gyerkőce keresztény tesó legyen, ily' módon teljesült és megbékélve múltjával és a jelenbevetett és jövőjére ható hitével agyonpajzsozva elmélyült a vallásban, és becsücsült a verdájába, hogy önhódító útjára induljon a lelkében...(Réka csak stabilan ült a szobájában kettesben Istennel, de jól megvoltak)
Persze, értelem és hit(fides et ratio!) jó kis kocsmai ivócimborák, meg pajtik, szóval, a filozófia és teológia mesterségébe ásta bele magát(filo oké, de inkább pasztorálteológia, speciálisan) és nagyon faja egy szent lett belőle. Sokat olvastam Tőle, bár az utóbbi időben elhanyagoltam, de itt az ideje megint elrettentenem magam az összes negatívumomtól.... Ágoston, ideslelkim, kissé lánckesztyűbe, de újra kell magamat szembesítenem Veled, mert, ha így folytatom, akkor ebből gáz lesz... Szent Mónika és Szűz Mária könyörögjetek érettem! Köszönöm, ámen!
