No comment

Írni kék... Nincs tintám...
Nem szokott olyan lenni, hogy kifogyok a mondanivalóból, de ez már akkora góc bennem, hogy elment a "hangom". Rohanni szeretnék, de nagyon, eszeveszettül. Még akkor is, ha tudom, hogy a várakozás kiteljesít, tökéletessé tesz a türelemben és fennköltté teszi A PILLANATOT.
Miért alakult ez így? Nem tudom... Nem vitatkozom, elfogadom. Merengek a lehetőségekről, élem a napot, és remélem, hogy elég erős leszek, és nem egy szememből kizúduló Niagara közepette mondok Neked "Szia!"-t.
Számomra olyan ez az egész, mint egy bújócska: keress meg, elbújtam. Szavak mögé, betűk mögé. Se kép, se sok hang... Értelmezünk dolgokat a saját felfogásunk szerint és élünk... Fizikailag külön, de szívben és lélekben együtt... Hallgass a szívedre és együttleszünk :)