Olyan vállalkozásba kezdtem, ami kicsi exchibicionista felfogásra utal. Nem tagadom, van bennem, ami leginkább a sznobizmusomat táplálja, az, pedig az übermensch-szemléletem(ezt erős volt leírni, hála Istennek, idáig sosem jutok el) Amik mind az énvédelmem részei.
Miért szántam el magam egy ilyen bejegyzés beírására? Tán azért, mert nekiálltam olvasni a Mérgező szülők c. könyvet... minden "pszichothriller" könyv sebezhetővé tesz, aztán, hogyan jössz ki belőle, az már a Te király reorganizálásod nagyszerűségét mutatja...
Rengeteg visszajelzést kapok a hibáimról Gábortól, néha kerítgetés nélkül, amik legtöbbször önfejlesztő sebnyalogatásba mennek át. Segít magamat is látni. Látni, hogy mennyire akaratos és határozott vagyok, és nem a tipikus "hisztérika", bár ez is megtalálható bennem. Vágyom arra, hogy ne olyan legyek, amilyen vagyok. Csak csöppet alázatosabb és esendőbb és gyengédebb... Neeem, úthenger vagyok. Makacs úthenger. Túlóvó és féltő énemről nem is szólva, aztán igen, szeretek vásárolni, de csak ritkán, de szeretek. Hú, túlzott kritikus is vagyok, báh, hány embert kergettem bele az őrűletbe ezzel a tulajdonságommal.. Vicc, semennyit. Sértődések persze, voltak. Tudok teknősbéka is lenni, olyan mizantróp. Igen, tudom, ezt még nem láttátok... hát talán, mert mizantrópul éltem meg... :D és rettegek mások véleményétől, még, ha is adok sokat rájuk, kivéve, barátokéra.
Nya, ez a bejegyzés legyen könyvjelző a jelenlegi énemnek. Susan, jövök! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése