Nos, vége a hétnek, ami a munkát illeti. Tehát van időm gondolkodni. Annyi minden történt most pár nap alatt... bennem -bár a környezetem a rezzenéstelen homlokomról ebből vajmi keveset (margarinmi höhö) érzékelt. Na jó, azért valamit érzékeltek, hogy nem vagyok önmagam. Nem is, inkább most vagyok csak igazán önmagam. Szeretek létezni. Csak hát, a vágyaink. Ha vágyakozunk, remélünk. Remélni nem jó, veszélyes, kockázatos. Cselekedni kell, és fogok is! Egy csomó mindent akartam még írni, de most nem gondolkodok, most érzek. Azokat pedig sokszor lehetetlen vállalkozás szavakban kifejezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése